A legtöbben automatikusan a beszédre, a mozgásra, a logikára figyelnek, amikor a gyerek fejlődéséről van szó. Pedig van valami, ami legalább ennyire fontos: az érzelmi intelligencia. Ez határozza meg később, hogyan kezeli a stresszt, hogyan kommunikál, milyen kapcsolatokat alakít ki, és mennyire lesz kiegyensúlyozott felnőtt. És ez nem iskolában kezdődik, hanem otthon, már egészen pici korban.
AZ ALAP: AZ ÉRZÉSEK ELFOGADÁSA
Amikor a gyerek elesik, beüti magát, megijed vagy csalódik, az első reakciód számít igazán.
Amit sokan mondanak:
- „Ne sírj!”
- „Nem is fáj!”
- „Nagy vagy már ehhez!”
Ez elsőre ártatlannak tűnik, de valójában két dolgot üzensz vele: biztos csak túloz/hazudik, vagy az érzései nem elfogadhatók. Ezt pedig ő nem tudatosan, hanem mélyen, ösztönösen építi be.
MIT MONDJ HELYETTE?
Nem kell túlgondolni, elég egyszerűen reagálni:
- „Látom, hogy megütötted magad.”
- „Ez most fájt, igaz?”
- „Itt vagyok.”
Ezzel azt tanulja meg, hogy amit érez, az rendben van, melletted biztonságban van, mindig számíthat rád. Ettől nyugszik meg igazán, nem attól, hogy „nem szabad sírni”, „nem is fáj”.
MIÉRT VESZÉLYES AZ ELNYOMÁS?
Ha folyamatosan azt kapja, hogy ne sírjon, ne mutassa ki, „nem is az van, amit érez”, akkor megtanulja elnyomni az érzelmeit.
Gyerekként ez még csak annyi, hogy csendben marad.
Felnőttként viszont majd nem tudja megfelelően kifejezni az érzelmeit, ezáltal nem tudja kezelni a feszültséget, csak gyűlik és gyűlik benne minden… Így pedig nem eséllyel megtörténhet, hogy: felgyűlik → robbanás → agresszió, összeomlás, depresszió.
Ez nem túlzás, ez egy nagyon gyakori minta.
AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA FEJLESZTÉSE A GYAKORLATBAN
Nevezd meg az érzéseit:
- „Mérges lettél?”
- „Szomorú vagy?”
Így tanulja meg felismerni őket.
Adj neki teret:
- hagyd sírni (nem egyedül, hanem melletted)
- ne akard azonnal „elhallgattatni”
Mutass példát, mondd ki te is az érzéseidet:
- „Most fáradt vagyok”
- „Szomorú vagyok”
Amit lát és hall, azt fogja megtanulni.
SOHA ne bagatellizálj!!! Ami neked kicsi dolog, neki lehet hatalmas lehet, és nem érti, miért nem érted meg őt, miért nem állsz mellette. Pl. egy eltört játék neki valódi, óriási veszteség.
Határok igen, elnyomás nem:
Fontos különbség: az érzés oké, a rossz viselkedés nem mindig. Pl.: „Látom, hogy mérges vagy, de nem ütünk.”
A SZEMÉLYISÉG ITT FORMÁLÓDIK
Ez nem „extra nevelés”, hanem alap. Ha jól csinálod:
- magabiztos lesz
- minden téren ki tudja fejezni önmagát
- nem fél az érzéseitől
- könnyebben kapcsolódik majd másokhoz
De, ha semmisnek tekinted és érvényteleníted az ő reakcióit, fájdalmát, akkor:
- elfojt
- bizonytalan lesz
- nehezen kommunikál majd
- vagy túlzottan robbanékony lesz
Nem az a cél, hogy ne sírjon.
Nem az a cél, hogy mindig nyugodt legyen.
Az a cél, hogy megélhesse, amit érez – biztonságban.